mit látsz a képeken?
Nézd meg az alábbi képeket és válaszold meg gondolkodás nélkül, hogy mit látsz.
A fenséges növényvilág szinte mindenhol körülvesz minket, embereket, az otthonainkban, a munkahelyeken, a kertekben, parkokban és a szabad természetben, mégsem úgy érzékeljük a növényeket, mint az állatokat, holott a növények a földi biomassza közel 98 %-át teszik ki és ugyanúgy élő, intelligens lények.
Képzeljünk el, hogy minden egyes fűszál helyére egy férget, bogarat vagy egy csúszómászó állatot. Így a békés, csendes, zöld rét egy csúszó-mászó, élettől hemzsegő területté változik. Most minden bokor helyére tegyünk egy megfelelő méretű állatot: a kisebb bokrokhoz egy egeret, csirkét vagy nyulat; a nagyobb cserjékhez egy birkát vagy egy kecskét. Ezek után szamarakat, lovakat, teheneket és egyre nagyobb és nehezebb állatokat, bivalyokat, elefántokat és végül zsiráfokat az erdők magasba nyújtózkodó fái mellé. El tudod képzelni ezt a tömeget magad körül? (…) Valószínűleg eláll a lélegzeted, ha egy ekkora, soha nem látott állatsereglet vesz körül. (…) Ha a növények seregletét állatokká alakítjuk, akkor azonnal érzékelhetővé válik a jelenlétük felmérhetetlen jelentősége. 1
Stefano Mancuso
A XXI. század embere gyakorlatilag képtelen érzékelni a növényeket és ez egy olyan globális méreteket öltő jelenség, amelyet a tudomány növényvakságnak nevezett el és civilizációs betegségnek tekinthető.
A NÖVÉNYVAKSÁG DEFINÍCIÓJA
A kifejezést 1998-ban Elisabeth Schussler (Ruth Patrick Tudományos Oktatási Központ, Aiken, Dél-Karolina) és James Wandersee (Louisiana Állami Egyetem, Baton Rouge, Lousiana) botanikusok és biológiaprofesszorok alkották meg, és a következőképpen definiálták:
- képtelenség látni vagy észrevenni a környezetünkben lévő növényeket, és ebből fakadóan képtelenség felismerni fontosságukat a bioszférában és az emberi értékrendben,
- képtelenség értékelni a növények egyedi esztétikai és biológiai jellemzőit,
- a növények téves, az állatoknál alacsonyabb rendűnek történő minősítése, és az ebből származó következtetés, hogy figyelmen kívül hagyhatóak.
Az okok
Miért nem látjuk a növényeket, és miért tekintünk rájuk általánosságban csak úgy, hogy a “zöld”? Miért aggódunk a veszélyeztetett állatok miatt, miközben fogalmunk sincs arról, hogy 5-ből 2 növényfaj a kihalás szélén áll?2
A jelenség alapvetően kettő okra vezethető vissza, ezek a kulturális és a kognitív okok.
Kulturális okok
Gyerekkorunktól kezdve sokkal gyakrabban találkozunk állatokról, mint növényekről készült képekkel, és ezek mind arra tanítanak minket, hogy felismerjük a képeken látható dolgokat. Megtanuljuk megkülönböztetni a tehenet a kecskétől, de nem feltétlenül tanuljuk meg, hogy mi a különbség a juhar és a tölgy között. A jelenlegi oktatási rendszer az állatokra (főleg a gerincesekre) fordít nagyobb figyelmet és szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a növények és azok ismerete elengedhetetlen (mindig is elengedhetetlen volt) az életünkhöz.
A városi élet szintén nagyon eltávolodott és egyre gyorsabban távolodik a természettől, itt a funkciójukat elvesztett növényeknek már csak esztétikai szereppel bírnak. A növényi étrendet fogyasztók között is számmal akadnak olyanok, akik a növényekkel csak az étkezőasztalnál érintkeznek, mint ahogyan a természetjárók körében is gyakran csak praktikus szerepe van a természetnek, így például a gomba- és virágszedés, piknikezési lehetőség és szelfi készítés, de ritkán szemlélik a természet biológiai sokféléségét és ismerik fel ennek az élet szempontjából betöltött jelentőségét.
Kognitív okok
Schussler és Wandersee felismerték, hogy a növényvakság fő oka az ember vizuális információfeldolgozó képességében rejlik. Annak ellenére, hogy az emberi szem több, mint 10 millió bit információ fogadására képes másodpercenként, az emberi agy csupán 40-et képes feldolgozni, ebből is csak 16-ot tudatosan. Ezt a kognitív korlátot az agy úgy kezeli, hogy kategorizálja az adatokat, és azokat preferálja, amelyek veszélyesek lehetnek, így a mozgás, bizonyos színek, ismeretlen vagy potenciálisan veszélyes tárgyak. Mivel a növények helyhez kötött életet élnek, többé-kevésbé azonos a színük, és nem támadnak meg minket, így az agy egy nagy zöld háttérben csoportosítja őket és az evolúció során megtanulta figylemen kívül hagyni őket.
Sarah Batt (Birminghami Egyetem) biológus napjainkban is folyó kutatásaiból ismert, hogy az ember más élőlényekhez való hozzáállását jelentősen befolyásolja az adott fajnak az emberrel való biológiai és viselkedésbeli hasonlósága, és, hogy azt a fajt részesítjük előnyben, amely biológiai-viselkedési szempontból a leginkább hasonlít ránk. Többek között ez az attitűd az alapja annak, hogy különböző figyelmet fordítunk a környezetünkben élő fajok tanulmányozására és megóvására – márpedig a növények nagyon különböznek tőlünk: sokkal hosszabb időtávon látható mozgásuk és viselkedésük van, mint ami az emberi szem számára érzékelhető, az intenzív társasági életük és kommunikációjuk pedig az emberi orr kivételével egyetlen más emberi érzékszerv számára sem érzékelhető.
Konzekvencia
A növényvilágról alkotott hiányos elképzeléseink és tájékozatlanságunk legsúlyosabb társadalmi következménye, hogy az emberiség nem kötelezi el magát a természet, mint rendszer megőrzése mellett, miközben a biodiverzitás csökkenése immáron globális következményekkel járó probléma. A növényvilághoz való kapcsolódás hiányáért az egyén szintjén is nagy árat fizetünk, ez ugyanis nem csupán a mentális- és érzelmi állapotunkra van hatással, de fizikai szinten is komoly következményekkel, egészségügyi problémákkal járhat.
A megoldás
A Guardian online kiadásában 2015-ben jelent meg Robbie Blackhall-Miles, a természetvédelemre szakosodott kertész írása, amelyben hangsúlyozta, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell találni a gyógymódot a növényvakságra, amely immár világjárványként kezelendő. Hangsúlyozta az emberiség jövőjének szempontjából annak a sürgősségét, hogy az emberek újra úgy tekintsenek a bolygó növényeire, mint az életünkhöz nélkülözhetetlen élőlényekre, és ne csak dísztárgyként kezeljék őket.
„Újra meg kell ismernünk a növényeket – írta –, mint ökoszisztémánk létfontosságú társait, akik táplálnak, ellátnak oxigénnel, minden olyan gyógyszerrel, amely a természetben létező betegség ellen megvéd, vagy meggyógyít bennünket és még öltöztetnek is. Nem szén-dioxid szivacsokként kell kezelni őket, amelyek segítenek csökkenteni a globális felmelegedést, vagy épp ellensúlyozzák az aszály hatását és támogatják az vízellátást. Úgy kell tekinteni rájuk, ahogy vannak: a növények számtalan formában létező élő szervezetek velünk együttműködő komplexumai.”
Robbie Blackhall-Miles
A megoldás tehát a természet újrafelfedezésében rejlik és nem az elméletben, hanem a gyakorlatban. Az oktatás, képzés, elméleti ismeretek és tudásanyag megszerzése mellett elengedhetetlenül fontos a növényekkel való személyes kapcsolat kialakítása és folyamatos ápolása, fenntartása.
tippek
- Ha ismered és meg tudod nevezni a környezetedben élő állatfajokat, akkor ismerd a növényeket is! Ha ismered a környezetedben élő állatfajok jellemzőit, szokásait és igényeit, esetleg még azt is tudod, hogyan szükséges velük bánni és mit lehet velük csinálni, akkor ismerd ugyanígy a növényeket is! Ehhez nagyon sok könyv, kiadvány és applikáció lehet a segítségedre.
- Töltsd időt a természetben, kirándulóközpontokban, botanikus kertekben és kertészetekben, hogy érintkezz, barátkozhass növényekkel! Nevelj saját növényeket!
- Merülj el a természetben egy erdőfürdő keretében! További információért klikk ide.
- Amilyen gyakran csak lehet, hallgass növényzenét! Szerezz be egy saját készüléket ide kattintva, vagy vedd fel velem a kapcsolatot és tapasztald meg a növényzene hatását egy növényzenés relaxációs program keretében!
- Mancuso, S. (2017). A occhi chiusi nel bosco. La Repubblica, visto il 7 Maggio 2022. https://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2017/08/27/a-occhi-chiusi-nel-bosco54.html
- Antonelli, Alexandre, et al. State of the World’s Plants and Fungi. Diss. Royal Botanic Gardens (Kew); Sfumato Foundation, 2020.
