Növényzene.
Első hallásra különösen cseng a kifejezés, holott se nem újkeletű dologról, sem semmi olyanról nincs szó, ami egy átlagember számára ismeretlen lenne.
Tudjuk, hogy az univerzumban minden rendelkezik egy bizonyos rezgéssel és azt is tudjuk, hogy a frekvenciaskála csupán egy töredéke hallható az emberi fül számára, így nem hallunk például olyan rezgéseket, amelyeket a növények és a rovarok keltenek, holott tudjuk, hogy ők érzékelik egymást. Hasonló a helyzet az emberi látással és általánosságban minden egyéb emberi érzékszervvel. Csupán a valóság egy töredékét tudjuk érzékelni, ez viszont nem jelenti azt, hogy ezen túl semmi más nem létezik.
A modern tudomány élenjáró kutatásai a valóságnak éppen erre a szeletére összpontosítanak, így például a növényi intelligencia szintén az utóbbi évek, évtizedek egyik legkutatottabb területe.
Talán éppen ez a legmeglepőbb a növényzenében, hogy csak most hallunk róla.
Olaszországban már az 1970-es évek vége felé, a tudósok, orvosok, kutatók és művészek lakta Damanhur kulturális közösségben kifejlesztettek egy olyan eszközt, amely képes a növények elektromágneses impulzusait érzékelni és zenei dallamokká alakítani, majd a kísérleteik során (valószínűleg elsőként a világon) bebizonyították, hogy a növények képesek kölcsönhatásba lépni az emberekkel.
A kezdeti évek után úgy döntöttek, hogy a növényzenére összpontosítanak, ugyanis a zene egy olyan közvetlen és univerzális csatorna, amelyen keresztül mindenki megértheti a természet nyelvezetét.
Mára a világ különböző pontjain végeznek hasonló kutatásokat és miután folyamatos bizonyítást nyer, hogy a növények magas intelligenciával rendelkező élőlények, érzékelnek, reagálnak, emlékeznek és tanulnak, a növényi frekvenciák a zeneiparban is megkezdték saját térhódításukat egy egészen új zenei ág, a „florganoleptic music” formájában. Az irányzat lényege, hogy a zenészek betanított növényekkel játszanak együtt, az érdekessége pedig az, hogy az így létrejövő produkciók minden esetben egyediek és megismételhetetlenek, ugyanis bár a növények követik a zenészek által játszott zene ritmusát, de a finomérzékelésüknek köszönhetően minden egyes apró rezzenésre és külső ingerre reagálnak.
Milyen a növényzene?
Angyali. Tündéri. Megfogalmazhatatlanul szép és kellemes. Korábban sosem hallott, mégis ismerős. Életvidám, habár esős időben csendesebb, napsütésben csengő-bongó.
Tökéletesen megkomponált zenei produkció, amelynek úgy tűnik, hogy a természetben működő dinamikus egyensúlyi állapot megőrzése a célja. Ez a növényvilág célja és funkciója is egyben, így nem meglepő, hogy miután a növények megtanulnak zenélni, ezt az új kommunikációs csatornát éppen az aktuális környezet (beleértve az embert is) harmóniájának és egyensúlyának a megteremtésére használják.
A növényzene hallgatása magával ragadó, az emberi szervezetre gyakorolt hatását immáron a tudomány is vizsgálja és a kereskedelmi forgalomban lévő készülékeknek köszönhetően akárki megtapasztalhatja.
Meglepő módon a növényzene rendszeres hallgatása a spirituális fejlődésre is hatással van, a növényekkel létrejövő interakciók tudatos megfigyelése ugyanis egy teljesen más, tapasztalati szintre emeli a számunkra nem érzékelhető világgal való kapcsolatunk létezését. Ebből kifolyólag nem túlzás azt állítani, hogy a növényzene fontos kulcs lehet a jelenleg zajló tudatosodási folyamatban, amely során az emberiség felhagy a természetet kizsákmányoló életmódjával és megtanul harmonikus egységben létezni Földanyával.
Így legyen!
