Amikor az erdőben sétálunk és nézelődünk, az apró csodák látványa elterelheti a figyelmünket arról, hogy egységben szemléljük az erdőt. Magányosan és csendesen álldogáló lényeknek tekintjük a fákat, holott ennél nem is tévedhetnénk nagyobbat.
Ha kellően nyitottak vagyunk a világukra, akkor egyre mélyebb bepillantást nyerhetünk az erdő és a fák titkos világába, valamint az az ott zajló, összetett interakcióik végtelen változatosságába. Ha pedig a kíváncsiságunk belülről fakadó szeretettel és alázattal is társul irányukba, akkor egészen mély kapcsolatokat létesíthetünk és mélyebb diszkurzusokat is folytathatunk velük.
A fák nyelve
Több évtizeddel ezelőtti kutatások már bizonyították, hogy a fák többféle módon kommunikálnak egymással és környezetükkel. A változatos megoldásaik közül a leglenyűgözőbb a kémiai kommunikáció, vagyis az illatanyagok, tudományosabb kifejezéssel fogalmazva az illékony szerves vegyületek kibocsátása.
A növények illékony vegyületei közé tartoznak például a terpének, az izoprenoidok, a fenolok és az aromás vegyületek. Ezek a vegyületek különböző biológiai funkciókat töltenek be, mint például a növényvédelem, a kommunikáció, vagy akár az állatok vonzása és elriasztása.
Az illékony vegyületek sokféleségük miatt kulcsfontosságú szerepet játszanak a biológiai rendszerekben, és a kutatók folyamatosan vizsgálják ezeket a vegyületeket, hogy jobban megértsék, hogyan befolyásolják a növények közötti kommunikációt és az ökológiai folyamatokat.
Erről többek között Peter Wohlleben is ír „A fák titkos élete” című könyvében, ahol megemlíti a tudósok néhány évtizeddel korábbi megfigyeléseit.
A zsiráfok megrágják az ernyőakáciákat, ami persze a növényeknek egyáltalán nem tetszik. Hogy megszabaduljanak a nagy testű növényevőktől, néhány perc alatt méreganyagot raktároznak el leveleikben. A zsiráfok is tudják ezt, és nyomban odébbállnak. De nem a legközelebbihez, hanem a néhány száz méternyire levőhöz. Ennek oka megdöbbentő. A megdézsmált akácia figyelmeztető gázt (etilént) bocsát ki, akivel a közvetlen környezetében lévő fajtársainak üzen, hogy veszély közeleg. Ezt követően az összes előre figyelmeztetett egyed, hogy felkészüljön, szintén méreganyagokat halmoz fel a leveleiben. A zsiráfok ismerik ezt a játékot, ezért olyan távolságra mennek, ahol gyanútlan fákat találnak.”
A fák persze nem csak a veszélyekről társalognak, hasonlóan gyakoriak a jó közérzetet kinyilvánító, illetve a „gyertek és látogassatok meg” típusú üzenetek is. Ráadásul a fák nem csak az illatanyagokra hagyatkoznak, ha mondanivalójuk van, ez ugyanis azt jelenthetné, hogy csak szeles napokon tudnának társalogni.
Ennél lényegesen intelligensebbek.
Wood Wide Web
Dr. Suzanne Simard, a vancouveri British Columbia Egyetem munkatársának 1997-es kutatásai igazolták, hogy a gyökércsúcsok a gombahálózatokon (mikorrhiza) keresztül is küldenek egymásnak kémiai jeleket, amelyek széljárástól függetlenek, azaz időjárástól függetlenül működnek.
A mikorrhiza (görögül: gombás gyökér) a gombák és a növények között kialakult szimbiózis (mutualizmus) egyik formája. Nevezik gyökérkapcsoltságnak is. A gomba micéliumából kiinduló gombafonalak (a hifák) behálózzák a gazdanövény gyökereit, a kétféle élőlény kölcsönösen segíti egymás tápanyaghoz jutását.
Wikipedia
Ezek a föld alatti hálózatok lényegesen összetettebbek és kiterjedtebbek, mint az erdő látható részei. A fák gombákkal való szimbiotikus kapcsolatainak köszönhetően a növények gyökerei az általunk ismert internethez hasonlóan működnek, létrehozva ezzel a „Wood Wide Web”-nek nevezett természetes információs szupersztrádát.
A gombák és a fák ásványi- és egyéb tápanyagokat cserélnek egymással, miközben elektromos jeleket is továbbítanak egymás között, segítve ezzel például a rovarokról, az időjárásról és egyéb veszélyekről szóló hírek terjedését.
A növények szimbiotikus világában ugyanakkor nemcsak a fák kommunikálnak, hozzájuk hasonlóan a cserjék, füvek, virágok és minden növényfaj is részese az interakcióknak.
Dr. Monica Gagliano ökológus, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa és nem mellesleg a növényi kogníció egyik szószólója, bristoli és firenzei kollégáival folytatott kutatásai során a fák gyökereiből érkező 220 Hz frekvencián halkan recsegő hangokat rögzítették, majd ezeket laboratóriumi körülmények között játszották le gabonapalántának.
A laboratóriumban található palánták gyökerei a 220 Hz hang hatására a hang forrásának irányába fordították a gyökércsúcsaikat és ebbe az irányba kezdtek növekedni, tehát a kutatók megállapítása szerint kétségtelen, hogy hallották a hangot és reagáltak rá.
Te is hallhatod a növények hangját?
Ha sétáltál már erdőben és hallgattad az ágak recsegését és a levelek susogását, akkor már hallottad is. Létezik azonban ennél kifinomultabb módja is annak, hogy mélyebbre menj és valóban kapcsolatot létesíts a növényekkel.
Ilyen lehet például:
Élvezd zene formájában, amit neked suttognak a növények!
Legyen egy saját növényzene készüléked, amivel zenévé alakíthatod a növények bioelektromos impulzusait és vidd magaddal mindenhová, ahol növényekkel találkozol.
Ha hívogat egy növény és felkelti a figyelmedet, akkor csatlakoztasd rá a készülékedet a növény levelére és a gyökeréhez. A növények összetett és érzékeny entitások, a belső elektromos folyamataik pedig kifejezetten intenzívek, így a készüléked érzékeli ezeket és zenei hangokká alakítja. Az így létrejövő a zenét akár rögzítheted is, és bármikor visszahallgathatod, amikor kedved tartja, legyen az munka, meditáció, szabadidő, bármi.
Szerezd be a saját készülékedet!
Cover kép: Roots of Life, Jean Tatton Jones
