Az U1 egy rögzített munkaállomásokra készített eszköz, amelyet hosszabb ideig, akár folyamatosan használnak, így például kutatásoknál.

Igen, egy 1.5 méteres kábel található a dobozban. Ez a kábel az egyik oldalon a készülékhez, a másik oldalon a növényhez csatlakozik 2 érintkezővel: az egyiket a levélre vagy virágra szükséges csatlakoztatni, a másikat pedig a földbe, a növény gyökeréhez a lehető legközelebb.

A fákhoz külön érzékelőkábelek vásárolhatóak, 5 m és 10 m változatban.

Igen, a töltőkábel minden készüléknél tartozék.

Az egész azzal a kérdéssel kezdődött, amelyet Damanhur alapítói tettek fel maguknak az 1970-es évek elején:

„Mi van, ha a növények érző módon képesek kölcsönhatásba lépni a környezetükkel, így az emberekkel is? Mi van, ha lehetséges velük kommunikálni, esetleg a zene közvetítette érzelmeken keresztül? “

Az 1970-es években Oberto Airaudi, Damanhur alapítója és kutatótársai a növények, fák és virágok bioelektromos folyamatait tanulmányozták. Úgy találták, hogy a vezetőképesség kulcsfontosságú mutatója a növények életerejének, így például a víz- és tápanyagok növényen belüli útját is ez alakítja. Ezeket a növényi elektromos folyamatokat érzékelik azok az egyedülálló és innovatív eszközök, amelyet a damanhuriaiak a növényvilág tudatával kapcsolatos kísérleteik során a kezdetek óta használnak.

Damanhur széleskörű kutatásai ugyanazt bizonyítják, ami többek között a Fák titkos élete című bestseller könyvben is olvasható, vagyis, hogy az élő szervezetek intelligensen reagálnak a környezetükre, a növények pedig különösen kifinomult módon képesek reagálni mind a fizikai, mind az intellektuális ingerekre. A vizsgálatokból származó információk azt sugallják, hogy a növények az emberek által korábban nem érzékelhető és értelmezhető módon, a vezetőképességük változásán keresztül kommunikálnak egymással is.

A növények bioelektromos viselkedését immáron a modern technológiának köszönhetően érzékelni lehet, illetve “le lehet fordítani” a zene nyelvére.  Lévén minden organizmus impulzusa egyedi, így a növényeknek szintén meg van a maguk egyéni, biológiailag kódolt „hangja”.

A számos, már felfedezett növényi érzékszerv mellett, egyre elfogadottabb az a nézet, hogy rendelkeznek valami,, az emberi halláshoz hasonlítható képességgel. Azt a hipotézist, mely szerint a növények képesek hallani, az elsők között Monica Gagliano és Michael Renton, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatói jelentették meg a BMC Ecology tudományos folyóirat 2013. májusi számában. A kutatásaik során azt találták, hogy a növények nemcsak „kiszagolják” a vegyszereket, és „látják” a környező növények által kibocsátott fényt, de képesek a más növények által kibocsátott hangokat is hallani.

A növények számára az egyik nagyon fontos akusztikus forrás a rovarok hangja, különösen azoké, amelyek megtámadhatják őket. Egy tanulmány, amelyet Heidi Appel és Reginald Cocroft, a Missouri Egyetem munkatársai 1993 novemberében az Amerikai Entomológiai Társaság Konferenciáján mutattak be, azt állítja, hogy a táplálkozó rovarok keltette rezgések kémiai védekező reakciót váltanak ki a növényekből. Azok az Arabidopsis thaliana növények, amelyek korábban egy rágcsáló hernyó hangjainak voltak kitéve, magasabb szintű kémiai védekezést váltottak ki, amikor később valódi hernyók támadták meg őket.

Más kutatások során úgy találták, hogy a gyökérnövekedés hangot produkál. Ezt elengedhetetlennek tűnik ahhoz, hogy a gyökerek maguk fedezzék fel a környező terepet, és egyfajta “radarként” működve a legjobb növekedési utat választhassák. Ugyanez ez a földalatti jel a szükséges lehet más növényekkel folytatott kommunikációban és információ átadásnál.

Ennél a kérdésnél Stefano Mancuso professzor kísérlete a releváns. Ő azt a hipotézist tesztelte, hogy van-e a növényeknek valamiféle memóriájuk, és ez befolyásolja-e a viselkedésüket. Mancuso és csapata a Mimosa pudica növényt tanulmányozta, amelyet egyébként is előszeretettel alkalmaznak növénykísérletekben.

Ennek a növénynek olyan gyorsak a reakciói, hogy azok még emberi érzékszervekkel is könnyen érzékelhetőek. A „Corriere della Sera” olasz napilap tudományos rovatában 2014. január 15-én megjelent interjúban Mancuso kifejti: „Megtanítottuk a növényeket, hogy figyelmen kívül hagyják a nem veszélyes ingereket, és többször leejtettük a cserepeiket a földre.  Többszöri ismétlés után a mimózák abbahagyták a leveleik összegöndörítését, így értékes energiát takarítottak meg. Az elszeparált csoportokban, eltérő fény mellett nevelt növényeken be tudtuk mutatni, hogy a kevesebb fénnyel, így kevesebb rendelkezésre álló energiával nevelt növények gyorsabban tanulnak, mint azok, amelyek több fényhez jutnak. Úgy tűnik, hogy ezek a növények jobban vigyáznak az erőforrásaikra és több, mint 40 napig őrzik ennek az élménynek az emlékét. Még meg kell értenünk, hogy a növények hogyan és hol tárolják ezeket az információkat, és hogyan nyerik vissza, amikor szükséges.”

Ezenfelül a kutatók azt találták, hogy egyes, azonos fajhoz tartozó növények gyorsabban tanulnak, mint mások és egyeseknek jobb a memóriájuk, mint másoknak – vagyis a növények között egyéni különbségek lehetnek.

A növényzene esetében tehát létezhetnek olyan növények, amelyek másoknál jobban és gyorsabban tanulnak meg zenélni, hogy “zenetanárok” lehessenek?

Az évek során szerzett tapasztalatok és a több éves kísérleti eredmények úgy tűnik, hogy ezt igazolják.

(Részlet a “Növények zenéje” című könyvből)

A növények maguk bizonyítják be, hogy képesek megtanulni kölcsönhatásba lépni az emberekkel. Először “egyszerűen” rájönnek, hogy a készülék által kibocsátott hangok elektromos tevékenységük következményei, majd megtanulják használni a hangokat.

A gyakorlottabb növények végül az általuk produkált hangokat változtatva lépnek interakcióba az emberekkel, így például amikor zenészekkel játszanak együtt, akkor gyakran a zenészek által játszott skálákat, dallamokat és hangokat ismétlik.

Számos csodálatos élményre tehetünk szert a növénnyel énekelve. Ehhez mindenekelőtt nyugodt, meditatív légkört szükséges teremteni, és mély kapcsolatot kialakítani a növénnyel. Ezután, ha hosszan és ismétlődően énekelünk egy hangot, akkor a növény pontosan ugyanazt a frekvenciát  reprodukálhatja. Ez egyben azt bizonyítja, hogy a növény képes érzékelni a hangokat, és megvan a kellő intelligenciája ahhoz, hogy megértse az eszköz algoritmusának a működését, és alkalmazza is azt. Hihetetlen!

A damanhuri tapasztalatok szerint az emberekkel való interakcióban és az eszköz vezérlésében jártas fák és növények, képesek segíteni más növényeket a tanulásban.

“Salvatore ‘Camaleonte’ Sanfilippo elmondása szerint, „a kutatásunk kezdetén, egy, az U1-hez hasonló eszköz használata során a növények először vagy véletlenszerű jeleket adtak, vagy nem produkáltak jelentősebb hangváltozásokat, ugyanis még nem tudták, hogy ők irányítják az eszközt. Később, amikor rájöttek, hogy mi a helyzet, a hangok egyre összetettebbek és dallamosabbak lettek, és úgy tűnt, hogy a növények maguk is örömüket lelik a zene hallgatásában. Miután felfedeztük, hogy a növények rövid időn belül képesek átadni tudásukat és tapasztalataikat más, az „aurájukhoz” közeli, azaz a saját területükön elhelyezkedő növényeknek, elkezdtünk “növény mestereket” is képezni. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy a világ bármely pontján magas színvonalú „Növénykoncerteket” tartsunk.”

(Részlet a “Növények zenéje” című könyvből).

A növényzene hallgatása ösztönzi a kreativitást, kikapcsolódást és jó közérzetet biztosít. A damanhuri vizsgálatok kimutatták, hogy 20 perc növényzene hallgatása ugyanolyan pszichológiai és fizikai hatásokkal jár, mint 2 óra mély meditáció. A növényzene hallgatható munka közben, pihenés, esetleg szabadidős tevékenységek közben, de kellemes és ösztönző háttérzene lehet gyermekek számára is.

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint (lásd pl erdőfürdő kutatások), hogy a kültéri- és beltéri növények és fák közelsége jelentősen javítja a fizikai, mentális és érzelmi jólétünket. A világ minden táján kutatók, orvosok és holisztikus szakemberek számos területen, beleértve az otthonokat, kórházakat, munkahelyeket, tanulmányozzák a növények és a növényzene emberi egészségre gyakorolt hatását, így például azt, hogyan és milyen hatásmechanizmussal csökkentik a növények a gyógyulási időt, illetve támogatják az általános gyógyulást.

Az egyik érzékelőt finoman a levélre szükséges csíptetni, míg a másik érzékelőt a talajba szükséges helyezni.
Csatlakoztatás előtt hasznos lehet a levelet benedvesíteni, a víz ugyanis növeli az elektromos vezetőképességet, ezáltal növeli a jel pontosságát.
Gyors útmutató a “Bamboo M készülék bemutatás” című videóban, megtekintéshez kattints ide.

A Bamboo M az érzékelők csatlakoztatása után a “Jelre várakozás” üzenetet mutatja, majd amikor a készülék megtalálja a növény elektromos jeleit, akkor a  “Zene lejátszása” üzenetre vált.
Ha megjelenik a “Nincs jel” üzenet, ez azt jelenti, hogy az elektromos jel nem elég erős az észleléshez. Ilyenkor hasznos lehet újra benedvesíteni a levelet, esetleg egy másik levélre csatlakoztatni az érzékelőt, hogy a készülék újra tudja pásztázni a növényt.

Azt is javasoljuk, hogy nézze meg a nagyon intuitív oktatóanyagot a kezdőlapon található képekhez.

Igen, bármely hangrögzítő alkalmazással lehet felvételeket készíteni az okostelefonon, ehhez csupán egy Music of the plants  “okostelefon kábelre” van szükség.

Fontos tudni, hogy a növény arra reagál, amit a környezetéből érzékel, ezért több tényező is „megakadályozhatja” a növényt a rezgések kibocsátásában, úgy mint:

– a levél túl száraz. Nedvesítsd meg a felületét.

– vízhiány, esetleg túságosan klóros víz (pl vezetékes víz) az altalajban.

– szoros, kicsi cserép, amely nem hagyja lélegezni a gyökereit.

– kémiai anyagok, műtrágya.

– külső stressz, pl túl sok mozgás a környezetében.

stb…

Az érintkező csatlakoztatása során fontos, hogy olyan levelet, vagy szirmot válasszunk, amelyet nem húz le az érzékelő súlya.

Megjegyzés: A vastag kutikulával (külön réteg a növényi bőrszöveten, amely csökkenti a víz vesztést és párologtatást) rendelkező növényeket (például a kaméliák) csak virágzás közben lehet hallgatni, ha az érzékelőt egy sziromra helyezzük. A túlságosan vastag és kemény levél megakadályozza az elektromos jelek továbbítását.